Vissza a kályhához, avagy a mesterséges intelligencia és dezinformáció kezelésének lehetséges közös kulcsa
Ma már a befolyásolás és dezinformáció mindennapjaink részévé vált. A mesterséges intelligencia ennek egy eszköze is lehet. A nagy nyelvi modellek (de nemcsak) ingyenes változatainak – amelyek mindenki által elérhetők, aki olvasni már tud és van egy internetes eszköze – van egy közös hibája: nem tudjuk honnan, mit „tanultak”.
A ChatGPT, a Perplexity, a DeepSeek vagy a LeChat közös jellemzője a tanulási folyamat átláthatatlansága. Fogalmunk sincs külsősként, hogy milyen szövegeken, könyveken, adatbázisokon gyakorlatozott vagy „tanult” az MI. Pedig, amint arra a Microsoft is felhívja a figyelmet, a nagy nyelvi modellek „csak olyan jók, mint az adatok, amelyeken betanítják őket”. Erről viszont nyilvános információk nem igazán vannak, ami pedig van, az elég általános, és a szabályokat betartó megfogalmazásokat tartalmaz, miszerint csak szabadon elérhető adatokon tanult az MI. Tehát olyan felületekről, adatbázisokból, könyvtárakból, tudományos lapokból, amelyekhez pénzbe kerül a hozzáférés, szerzői jog által védett termékekből, elvileg, az MI nem „tanulhatott”.
Ugyanakkor az evidens, hogy rengeteg adatra van szükség az MI „tanításához”, azaz a legkevesebb, amit erről mondhatunk, hogy ezen a területen szürkezónában vagyunk.
Mivel a tudományos eredmények jó része, de a komplexebb statisztikai adatok egy része is, vagy akár az irodalom is, fizetős adatbázisokban vannak, ezek kimaradnak az MI tárházából. Azaz, azok a szövegek, amelyeket az MI generál, nem feltétlenül állnak a tudomány talaján. Ez pedig tovább erősítheti az áltudományos szövegek terjedését vagy a tudományba vetett bizalom csökkenését.
De ha nem érdekel a tudományos eredmények alakulásának helyzete, akkor is van egy problémánk, hiszen le kellene tudjuk ellenőrizni, hogy mi alapján saccolta, „írta” le a szöveget az adott MI. Ez pedig finoman fogalmazva nehéz, majdnem lehetetlen. Kérhetjük az MI-t, hogy a szöveget lássa el bibliográfiával, de ha kíváncsiak vagyunk és megkérdezzük, hogy a felajánlott bibliográfia alapján készítette-e a szövegét, egyértelműen leírja, hogy nem. Azaz lesz egy szövegünk, aminek nem ismerjük a forrását, és lesz egy bibliográfiánk, ami ugyan a témára is vonatkozhat, de fogalmunk sincs róla, pontosan mire, hacsak nem nézzük egyesével át az egészet.
A befolyásolás és dezinformáció ma már sok csatornán, sok szereplőtől érkezhet. „Biztathatnak” arra, hogy megvegyem a legújabb telefont/fülhallgatót/napszemüveget/blúzt, amiből szokás szerint minden évben érkezik legalább egy, s amire felettébb szükségem van, mert más a színe, csodálatosabban védi a szemeimet és már a számomra fontos embereknek is az van. Ha nem érdekel a politika, akkor is találkozhatunk dezinformációval, hiszen sok, cégeket érintő hamis információ forog a közösségi médiában. 2017-ben híressé vált például a Starbucks Dreamer Day, amikor különböző Starbucks-reklámnak kinéző hamis posztok kezdtek terjedni, miszerint minden „iratok nélküli amerikai” 40%-os árleszállítást kap. 2018-ban a Golden Sachs CFO-ja kellett kiálljon és elmondja, nem igaz a hír, miszerint a cég leállította azt a tervét, hogy létrehozzon egy kriptovaluta-kereskedési részleget. 2019-ben WhatsApp csoportokban terjedő hamis információ hatására a londoni Metro Bank előtt emberek kezdtek sorban állni, hogy kivegyék értékeiket, de még a bank részvényárfolyama is csökkent. Az idén olyan hamis poszt is megjelent, amiben azt állítják, hogy a malajziai IKEA bezárja üzleteit, mert a külföldi befektetők elvesztették a bizalmukat a miniszterelnökben, akit fel is szólítanak, hogy mondjon le.
Mindezek elkerülésére van egy hatékony, ősrégi, néha időigényes, de felgyorsítható módszer: a források vizsgálata. Az MI által gyártott szövegek forrásait is meg lehet próbálni ellenőrizni. A szokatlannak tűnő posztok esetében is lehet más forrásokat keresni, egymástól független felületeken. Nem tudunk minden befolyásolást vagy dezinformációt kizárni látókörünkből, de mindenki egyénileg is tehet azért, hogy a számára fontos témákban minél nagyobb valószínűséggel elkerülje a rossz minőségű szövegeket vagy akár a dezinformációt is. Ellenőrizzük le a forrásokat, olvassunk olyan felületeket is, amelyek stílusával nem értünk egyet.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!